Egy gasztrokalandor történetei

Csárdás a pusztában

Ha az utazásban megfáradt XIX. századi költő azzal csapott volna valamelyik alföldi csárda asztalára, hogy „korcsmárosné aranyvirág, ide a legjobbik borát és az étlapot!”, akkor igencsak elcsodálkoztak volna rajta. Mert csárdában enni nem régóta lehet. A hortobágyi csárdák – elhelyezkedésük utólag is kirajzolja az egykori kereskedelmi útvonalakat – arra voltak hivatottak, hogy ott ember és állat megpihenjen és igyon. A mai gyalogos vagy biciklis turisták – tapasztalatból mondom – innivalót visznek magukkal, de igencsak felderül az arcuk, amikor megpillantják valamely csárda körvonalait. Szerencsére a vendéglátósok... Folytatás a könyvben!

Recept: Dorozsmai molnárponty + Slambuc vasbográcsban + Pásztortarhonya