Egy gasztrokalandor történetei

Magyarország – Lyon 1:1

Az összecsapást egy csendes farsangi szombaton tartották meg. A Csöröge (becenevén forgácsfánk) otthonában fogadta a Lyoni Fánkot. A barátságos mérkőzés éles küzdelmet hozott, mert nagy volt a tét: Ki a jobb? Ki marad a köztudatban? A hagyományos Csöröge vagy a modernebb Lyoni Fánk? Ki tud-e lépni a magyar szurkolótábor a megszokott ízvilágból, vagy ragaszkodik inkább a hagyományokhoz?

A gyúró véleménye szerint már a kezdéskor komoly különbségek mutatkoztak a felek között. A magyar indulónak végig megmaradt az összetételéből fakadó szikársága, míg a francia a beléje dolgozott vajtól a lefújásig tartotta rugalmas és sportos formáját. Utóbbinak az is előnyére vált, hogy egész tojásokat gyúrtak belé, nem csak a sárgájukat. (Felvetődött, hogy ha a hazai versenyzőnek sikerült volna valódi zsíros tejfölt biztosítani, akkor esetleg az ő testének is más lett volna a definíciója, de ez ügyben mégsem jelentettek be óvást.) Az alkohol – ez esetben rum – használata megengedett, sőt kifejezetten előírt volt a játékosok számára. Gyúrás után a versenyzők rendhagyó módon négy órát pihentek a hűtőben felállított kispadon. Ezt követően már csak egy szolid átmozgatás történt a deszkán, jó vékonyra nyújtás, rombusz formára igazítás derelyevágóval, amelyet a francia történelmi érzékenység miatt tilos volt rádlinak titulálni.

A meccs azonos körülmények között zajlott: forró, de nem túlhevült olajban. A két térfélen egy-egy serpenyő várta a hazai és a vendégcsapatot. Pár perc múlva a játékosok már valósággal sisteregetek a pályán! Minden mérkőzés kényes pontja ez, hiszen a tartós sütés szennyezi az olajat, az abba belekerült lisztszemcsék visszafogják a teljesítményt. Ezért az edzők félidőben cseréhez folyamodtak, friss olajjal próbálván javítani versenyzőjük pozícióján.

Magyarország – Lyon 1:1A hazai pálya előnyét élvező Csöröge már az elején elhúzott, de a Lyon masszívan nyomult és nem adta fel. Míg a magyar favoriton apró léghólyagocskák keletkeztek, addig az ellenfélen francia divat szerinti tetszetős, nagy buborékok jelentek meg. Ez a hazai közönséget kissé elbizonytalanította, az egyik szektor egy emberként a Lyonnak kezdett drukkolni. A vendég a kihűlés után újabb meglepetéssel szolgált, sokkal roppanósabb és elegánsabb lett, mint a Csöröge, amely a várakozás közben egyre csak szíjasodott.

A kóstolás a tizenegyes rúgások szabályai szerint történt: egy ide, egy oda; aki gólt kap, annak annyi. Harapás előtt a nézők a magyarokat rumos baracklekvárba, a franciákat borsodóba mártogatták. Ez még nehezebbé tette a döntést, a közönség egyre bizonytalanabbá vált, s végül annyira elbódult a sok finomságtól, hogy akármit is kapott a szájába, így kiáltott: „Hajrá! Hurrá! Ez is finom, meg az is!”
– Na de ki jusson tovább? – kérdezte a kezét tördelő gasztrobíró.
– Mindkettőőő!!! – üvöltötte az addigra teljesen kontrollt vesztett szurkolósereg.

A mérkőzés másnapján a csapatok tulajdonosai átigazolták a teljes Lyont és beolvasztották a magyar Csörögébe. A gyúró feladata lesz, hogy a következő mérkőzésre összedolgozza a két versenyzőtípust, a szurkolók nagy-nagy örömére.

Recept: Kétféle csöröge- vagy forgácsfánk