Egy gasztrokalandor történetei

Indáktól szorongatva

Ez az utolsó előtti segélykiáltásom. Még van néhány méter a közelítő cukkini indák és a ház között. Még ki tudjuk nyitni az ajtót, de már nem sokáig. Még bírom rezzenés nélkül, ha valaki megjegyzést tesz a többtenyérnyi levelekre. Még nem gond, hogy rekkenő hőségben is hosszú nadrágban kell behatolnom a növények közé, különben agyonkarcolnak. Még csak kicsit súgnak össze a hátam mögött azok, akiknek bocsánatkérően odaajándékozom a felesleges termést.

Indáktól szorongatva - Lakner Zsuzsa rajzaMég van olyan nap, hogy csak 2-3 példányt szedek le, egyébként 5-6-ot szoktam. Fogalmam sincs, honnan nőnek, miként lehetséges, hogy előző nap még sehol semmi, másnap pedig ott nyúlnak, tekeregnek, éretten, vastagon. Még úgy is, hogy a virágokat rendszeresen tizedeljük. Ezeket nem riasztja el semmi. Mit nekik gyomnövények, kánikula, recesszió! Csak nőnek és nőnek! Egymást is lenyomják, a sima haragos zöld a genetikai uralkodó a világos csíkossal szemben.

Nemhiába jegyzik a tökfélék, főleg a cukkini virágját a nemzetközi konyhák. Zöldfűszerekkel gyömöszölt mozzarellát vagy petrezselymes fetát szoktam tölteni a virágokba, majd sörtésztában kisütöm azokat. Tavaly termékenységi problémákkal küzdött a cukkiniágyás, a sok virág kevés termést hozott. Kiderült, a cukkinit sem a gólya hozza, vannak fiú meg lány egyedek, és a randevú a jó termés elengedhetetlen feltétele. Nos, akkor magad uram, ha porzód nincsen: az idén inszeminátori minőségben is felléptem a garázstetőre, s ecsettel kezemben repkedtem a friss meleggel virágim felé. Nem éreztem közben semmiféle izgalmat, homevideót sem készítettem róla, ám a szomszédok azóta nem engedik a közelembe a gyerekeiket.

Recept: Töltött cukkinivirág