Egy gasztrokalandor történetei

„Kövessük a tököt!”*

A tök teljesen divatba jött! A „szegény ember eledele” és a „takarmány” kategóriából indulva mára fantasztikus karriert futott be. Tököt enni, főzni trendi dolog! Exkluzív interjúnk a fúziós konyha új sztárjával.

– Milyen érzés sikeres zöldségfélének lenni?
– Nagyon furcsa. Ne felejtse el, hihetetlenül mélyről jövök, a sárból, az októberi talaj menti fagyokból. Korán megtanultam a leckét: aki kicsi, azt eltapossák, aki nagy, abban már megbotlanak!
– Fontos a siker?
– Valójában a siker nem fontos. A siker csak egy újabb adag adrenalin, amely továbblendít a következő feladat felé.
– Megváltoztatta-e a pénz az életét?
– A pénz semmit nem jelent. Nem fontos számomra, csak egy eszköz, amellyel elérhetem a kívánatos életszínvonalat. Ezzel tartozom magamnak.
Kövessü a tököt! - Lakner Zsuzsa rajza– Mi a legfontosabb az életben?
– Az őszinteség. Megmondani mindenkinek, amit gondolok. Nagyon fontos számomra még a szeretet, hogy akik szeretnek, azok szeressenek, mert ez a szeretet; akik nem szeretnek, azok meg ne is szeressenek, mert az meg nem az. Azokat egyébként én is utálom, de legalább őszinte vagyok velük.
– Igaz az, hogy valóságos pálfordulás történt az életében?
– Igen. Egyszer csak felpillantottam a tökföldről az égre, és megtértem. Másnap új társra leltem, és újabb tökgyermekeket nemzettem. De azért a korábbi családommal is kiváló a kapcsolatom. Biztos vagyok abban, hogy nekik is jobb így, ha őszinte közegben élnek. Az új párom egyébként valósággal rajong a korábbi házasságomból származó gyerekeimért!
– Azt beszélik, meglátogatta a börtönben lopótök rokonát és megbocsátott neki.
– Nézze, ezek belső, családi ügyek, nem szeretném kiteregetni őket. De valóban nagylelkűen gyakoroltam a megbocsátást. A pillanatot egy véletlenül arra járó bulvárfotós meg is örökítette.
– Mit jelent az ön számára a vidéki élet?
– A vidék a csend, a visszavonulás tere. Próbáltam a nagyváros közepén is élni, de nem ment. Szűk volt nekem a körönd meg a sikátorok. A kis közösségben otthon vagyok, jobban tudok figyelni társaimra. Mediterrán stílusú tökföldemről helikopteren járok be a városba.
– Fontos önnek a környezetvédelem?
– Természetesen. Nagyon fontos, hogy mások vigyázzanak a környezetre, ne szemeteljenek, és csak a tömegközlekedési eszközöket használják.
– Kedvenc autó márkája?
– A nagy fekete. Ami úgy néz ki, mintha ki tudna jönni a felázott tökföldről.
– Milyen érzés egyszerű, paraszti tökfőzelékből a fúziós konyha sztárjává válni?
– Ne higgye, hogy simán ment. Elképesztően keményen megdolgoztam érte. Igyekeztem nem elaprózódni, nem elpuhulni. Kiszorítottam magam mellől azokat, akik visszahúztak, gondolok itt a kaporra és a fűszerpaprikára. A tejfölös habarásnak is tudomásul kellett vennie, hogy nélküle megyek tovább. Sütőtök páromnak megtiltottam, hogy az utcán árulja magát, sőt, a sima sütőben, kemencében sülést is. Ezek az idők már elmúltak.
– Nem érzi magát időnként kimerültnek, kiégettnek?
– Nagyon szerencsés vagyok, mert azzal keresem a pénzt, amit a legjobban szeretek csinálni. A munkám tulajdonképpen a hobbim is.
– Tud arról, hogy rokonai úri töknek csúfolják?
– Ezek a dolgok a siker velejárói. Nem haragszom rájuk. Szerencsétlen, csóró kis kabakosok!
– Igaz az, hogy a sütőtököket manapság mesterséges beavatkozásokkal teszik kívánatosabbá?
– Hallottam ilyesmiről. Cukorfeltöltések, héjvékonyítások, maghéjtalanítások – de mi a párommal soha nem nyúlnánk ilyen eszközökhöz. A plasztikai sebészeteken gyakran megfordulunk, de csak látogatóba járunk oda.
– Mit üzen az olvasóknak?
– Azt üzenem, mindig legyenek önmaguk, és tökre ne törődjenek másokkal. Minél előbb valósítsák meg tök jó álmaikat, ne tököljenek sokáig! Mert az élet nem más, mint rövid, múló zöldségidények összessége!

*Idézet a Brian élete című filmből (Monty Python’s Life of Brian, 1979.)

Recept: Sütőtökös pite